A kulcs

 Egy hétköznap reggel gyönyörű napsütésre ébredtem és azt gondoltam jó napom lesz ma. Felkeltem, nyugodtan felöltöztem és megreggeliztem. Amikor az órára néztem nagyon megijedtem -késésben voltam. Ez a nap -gondoltam ekkor- mégsem lesz olyan jó. A reggeli után elköszöntem az otthoniaktól és elindultam a munkába.

 Sajnos nincs autónk úgyhogy tömegközlekedéssel kell bejárnom minden egyes nap. 

 Várom a buszt a megállóban és csak vártam és vártam. A menetrendhez képest már legaláb 20 percet késett. 

 A busz végre megérkezik és alig birom magam felpréselni -akkora a tömeg.

 Végre: "az én megállóm". Lészállok a buszról. 

 Az utcán senki sincs rám tekintettel: az autók direkt belehajtanak a tócsába -így én vizs lettem. Tiszta ideg voltam -pedig jól kezdődött ez a nap. De ezzel megpróbáltam nem-törődni.

 Beérkeztem a munkahelyemre. Végre -gondoltam magamban. Megyek a folyosón: hát nem a vezérigazgató jön velem szembe. 

 Megszólít: maga, hogy-hogy ilyen későn? 

 (A multkor is ígyjártam meg azelőtt is. Nem állhatok elé ezzel hogy tömeg volta buszon, meg még késett is. Úgyhogy jöhet egy új történet.)

 Uram: Én... én reggel felkeltem és... és időben elindultam, de... de amikor beakartam zárni az ajtót a... a kulcs beletört a zárba és a szerelő csak későn jött. Ez az ok...